Megszületett az alku: lazább uniós fenntarthatósági szabályok

Az Európai Unió tagállamai és az Európai Parlament tárgyalói politikai megállapodásra jutottak arról, hogy több ponton is enyhítik a vállalatokra vonatkozó fenntarthatósági szabályokat. Az egyezség a vállalati fenntarthatósági jelentéstételi irányelvet (CSRD) és a vállalati átvilágítási irányelvet (CSDDD) is érinti.

A hivatalos indoklás szerint a cél az, hogy csökkenjen az európai cégek adminisztratív terhe, és versenyképesebbek maradjanak az amerikai és ázsiai riválisokkal szemben. Kritikusai viszont úgy látják, az EU ezzel fokozatosan visszatekeri az elmúlt években kialakított ambiciózus fenntarthatósági keretrendszert.

A CSRD csak a legnagyobb vállalatokra marad érvényben

A CSRD eredeti tervei szerint nagyjából 50 ezer uniós vállalatot érintett volna, jellemzően 250 fő feletti cégeket. Az új megállapodás ezzel szemben jóval magasabb méretküszöböt állít:

• a részletes ESG-jelentési kötelezettség csak azokra a vállalatokra vonatkozna,

  • amelyek több mint 1000 főt foglalkoztatnak, és

  • éves nettó árbevételük meghaladja a 450 millió eurót,

• nem uniós cégek esetében az EU-ban elért 450 millió eurós forgalom a határ.

Ez azt jelenti, hogy a jelenleg érintett cégek túlnyomó része mentesül a részletes környezeti és társadalmi jelentéskészítés alól. A nagyobb középvállalatok és a kisebb nagyvállalatok így egyelőre kikerülnek a CSRD szigorú transzparencia-szabályai alól.

A CSDDD már szinte csak óriásvállalatokra vonatkozik

A vállalati fenntarthatósági átvilágítási irányelv (CSDDD) esetében is erős szűkítésről döntöttek. A szabályozás csak azokra a cégekre terjedne ki, amelyek:

• több mint 5000 alkalmazottal rendelkeznek, és

• éves árbevételük meghaladja az 1,5 milliárd eurót.

A nem uniós vállalatok közül azok esnek majd a hatály alá, amelyek az EU-ban érnek el ilyen volumenű forgalmat. Ez a gyakorlatban a globális óriások szűk körét érinti; az uniós gazdaság gerincét adó nagyobb középvállalatok és a „klasszikus” nagyvállalatok igen jelentős része kiesik az irányelv alól.

Kikerül a kötelező klímatranszíciós terv

Az egyik legvitatottabb elem a kötelező vállalati klímatranszíciós tervek előírása volt. Az eredeti javaslat szerint a nagyobb cégeknek konkrét, számszerű célokkal alátámasztott átállási tervet kellett volna készíteniük az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású működésre.

A mostani kompromisszum ezt a kötelezettséget gyakorlatilag kihúzza a jogszövegből: általános, jogilag kötelező erejű klímatranszíciós tervkészítési kötelezettség nem marad, legfeljebb ajánlás és piaci nyomás formájában kényszerülnek majd erre a cégek.

Felső plafon a bírságokra, hosszabb felkészülési idő

Nemcsak a hatókör szűkül, hanem a szankciók is enyhébb keretbe kerülnek. A CSDDD alapján kiszabható bírság maximális mértéke a tervek szerint legfeljebb a vállalat globális árbevételének 3 százaléka lehet, a tagállamok ennél magasabb szankciót nem írhatnak elő.

A megfelelésre adott idő is hosszabbodik: a cégeknek csak 2029 júliusáig kell teljes mértékben alkalmazkodniuk az új követelményekhez. Ez lényegesen hosszabb felkészülési periódus, mint az eredeti menetrend, és több évet ad a nagyvállalatoknak a belső rendszerek, folyamatok átállítására.

Politikai háttér: ipari nyomás és gázpiaci érdekek

Az elmúlt hónapokban erős iparági és politikai nyomás nehezedett az uniós döntéshozókra, hogy lazítsanak a fenntarthatósági szabályokon. Több nagyvállalat, köztük energiaipari szereplők is arra figyelmeztettek, hogy a túl részletes jelentéstételi és átvilágítási kötelezettségek rontják az európai cégek versenyképességét.

A háttérben a földgázpiac és az energiaellátás biztonsága is fontos szerepet játszik: exportáló országok és nagy piaci szereplők attól tartottak, hogy a szigorú ESG-elvárások akadályozhatják bizonyos hosszú távú szállítási szerződések megkötését vagy finanszírozását. Ezzel szemben több tagállam és számos befektető, valamint civil szervezet úgy látja, hogy a lazítás gyengíti az EU zöld átállási ambícióit és rontja az átláthatóságot.

Kapcsolódó könnyítések a környezeti jelentéstételben

A mostani politikai alku része egy tágabb „bürokráciacsökkentő” csomagnak is. Az Európai Bizottság több környezetvédelmi jogszabály jelentéstételi kötelezettségeit egyszerűsítené:

• bizonyos ipari telepek és állattartó gazdaságok esetében megszűnnének a részletes környezeti menedzsment rendszerre vonatkozó előírások,

• lazulnának a víz- és energiafelhasználásra vonatkozó riportálási kötelezettségek,

• egyszerűsödnének az ipari és energetikai projektek környezeti hatásvizsgálati eljárásai.

A Bizottság számításai szerint ezek a lépések évente több százmillió, akár 1 milliárd euró körüli adminisztratív költséget vehetnek le az európai vállalatok válláról, és segíthetnek teljesíteni azt a célt, hogy 2029-ig 25 százalékkal csökkenjen a vállalati jelentéstételi teher.

Mit jelenthet mindez a vállalatok és befektetők számára?

A mostani kompromisszum következtében a legnagyobb, tőzsdén jegyzett óriásvállalatokra továbbra is komoly megfelelési teher hárul, a kis- és közepes méretű cégek nagy része viszont kilép a szigorú ESG-keretek alól. Ez rövid távon egyértelmű könnyebbség számukra, hiszen kevesebb forrást kell jogértelmezésre, adatszedésre és riportkészítésre fordítani.

Befektetői és finanszírozói oldalról ugyanakkor nőhet a fragmentáció: az igazán nagy szereplőkről részletes, auditált fenntarthatósági adatok lesznek elérhetők, miközben a közepes méretű, de kockázat szempontjából sokszor lényeges cégekről jóval kevesebb információ kerül a piacra. Ez megnehezítheti az ESG-alapú kockázatkezelést, a hitelbírálatot és a hosszú távú befektetési döntések meghozatalát.

A jogszabály-módosításokat még formálisan is el kell fogadnia az Európai Parlamentnek és a tagállami kormányoknak, de a politikai alku alapján várhatóan nagyobb változtatás már nem lesz: legfeljebb finomhangolásra lehet számítani.