A tartósan magas kamatszint és a szigorúbb banki hitelezési feltételek az elmúlt időszakban alapjaiban rajzolták át a magyar kis- és középvállalkozások beruházási döntéseit. A cégek jelentős része kivár, halasztja a nagyobb fejlesztéseket, vagy kisebb, gyorsabban megtérülő projekteket helyez előtérbe.

A vállalkozások számára ma már nem az a kérdés, hogy szükség van-e fejlesztésre, hanem az, hogy milyen finanszírozási struktúrával érdemes belevágni – és mekkora kockázat fér bele.

Banki hitelek: szigorúbb szűrők, hosszabb döntési idők

A vállalati hitelek piacán a cégek egyre gyakrabban tapasztalják, hogy:

• hosszabb a bírálati idő,

• több dokumentumot és igazolást kérnek,

• a bankok nagyobb hangsúlyt helyeznek a likviditási tartalékokra és a múltbeli pénzügyi teljesítményre.

A bankok számára elsődleges szempont lett, hogy a vállalkozás hogyan vészelne át egy bevételcsökkenéssel járó időszakot, illetve mennyire reálisak a fejlesztésből várt többletbevételek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy:

• a gyengébb cash-flowval rendelkező cégek nehezebben jutnak forráshoz,

• a hitelkeretek rövidebb futamidővel és gyakran szigorúbb biztosítéki struktúrával érkeznek,

• mindennapossá vált a magasabb önerő elvárása.

Beruházási stratégia: kisebb projektek, gyorsabb megtérülés

A KKV-k jelentős része a korábbi, nagy volumenű fejlesztések helyett most modulárisabb, lépcsőzetes beruházásokban gondolkodik. A döntésekben egyre hangsúlyosabb szempont:

• mennyi idő alatt hozza vissza a projekt a befektetett tőkét,

• mennyire emeli a cég hatékonyságát és automatizáltságát,

• mennyire csökkenti a vállalkozás fix költségeit.

Előtérbe kerültek például:

• energiahatékonysági fejlesztések (szigetelés, gépcserék, napelemes rendszerek),

• digitális megoldások (online ügyfélkapcsolat-kezelés, számlázás, folyamat-automatizálás),

• termelésben a kapacitásbővítés helyett sokszor a meglévő géppark optimalizálása.

Ezek a beruházások általában kisebb összegűek, viszont gyorsabban érezhető eredményt hoznak a működésben.

Pályázatok és támogatott konstrukciók szerepe felértékelődik

A magas kamatkörnyezetben a vállalkozások számára különösen nagy értéke van minden olyan finanszírozási formának, amely:

• kedvezményes kamatot,

• részbeni garanciavállalást,

• vagy akár vissza nem térítendő elemet tartalmaz.

A cégek egy része ma már kifejezetten úgy tervezi a fejlesztéseit, hogy azok illeszkedjenek a várható támogatási kiírásokhoz. Ez ugyan lassíthatja a beruházási döntéseket, viszont a finanszírozási kockázatot érdemben csökkentheti, ha sikerül elnyerni egy kedvező konstrukciót.

A gyakorlatban mindez azt eredményezi, hogy:

• egyre több KKV vesz igénybe pályázatfigyelő és tanácsadó szolgáltatásokat,

• a beruházások ütemezése sokszor a várható kiírásokhoz igazodik,

• a cégek hosszabb távon gondolkodnak a finanszírozási mixben (saját forrás, bankhitel, támogatás).

Erősödik az óvatosság a likviditáskezelésben

A bizonytalanabb gazdasági környezet és a magasabb hitelköltségek miatt a KKV-k likviditáskezelése is átalakul. Egyre több cég:

• forgótőke-tartalékot képez,

• szigorúbban figyeli a vevői fizetési határidőket,

• nagyobb hangsúlyt helyez a kintlévőségek behajtására.

A prudens likviditáskezelés ma már nem „szép plusz”, hanem üzembiztonsági kérdés. A vállalkozások számára kritikus, hogy egy esetleges megrendelés-visszaesés vagy költségemelkedés esetén is legyen elég mozgástér a működés fenntartására.

Új egyensúly: növekedési tervek és kockázatvállalás között

A mostani környezetben a KKV-knak finomhangolniuk kell a növekedési terveiket. A túl agresszív terjeszkedés magas hitelállománnyal párosítva könnyen sérülékennyé teheti a céget, ugyanakkor a teljesen leállított beruházások versenyhátrányhoz vezethetnek.

A gyakorlatban az látszik, hogy a vállalkozások:

• nagyobb hangsúlyt helyeznek a fokozatos, lépcsőzetes növekedésre,

• tudatosabban választanak finanszírozási formát,

• és egyre gyakrabban kérnek pénzügyi, adózási és jogi tanácsadást egy-egy nagyobb döntés előtt.

A következő időszak kulcskérdése az lesz, hogy a magyar KKV-k mennyire tudnak alkalmazkodni ehhez az új finanszírozási környezethez, és képesek-e úgy fejleszteni, hogy közben megőrizzék pénzügyi stabilitásukat.