Ha egy vállalkozó iparűzési adóalapja nem haladja meg a 100 millió forintot, akkor köteles alkalmazni a személyi jellegű ráfordítással, eszközértékkel arányos megosztás, vagy a kombinált módszer valamelyikét az adóalap megosztására. Az alábbiakban ezeket a módszereket részletezzük.
A helyi iparűzési adó alá tartozik minden olyan vállalkozási tevékenység, amelyet az adott önkormányzat illetékességi területén folytatnak akár állandó, akár ideiglenes jelleggel, és amelynek célja a nyereségszerzés. Helyi iparűzési adót fizetni köteles minden olyan vállalkozás, amelynek székhelye vagy telephelye az adott önkormányzat területén található állandó jelleggel, vagy ha ideiglenes jelleggel, de 30 napot meghaladóan tevékenykedik ott.
Amennyiben egy vállalkozó több önkormányzat területén vagy külföldön végez állandó iparűzési tevékenységet, az adó alapját meg kell osztania az érintett önkormányzatok között. Ha a vállalkozás előző évi iparűzési adóalapja nem haladta meg a 100 millió forintot, akkor választhatja a személyi jellegű ráfordítással, az eszközértékkel arányos megosztás vagy a kombinált megosztási módszerek egyikét. Ha az adóalap meghaladja ezt az összeget, a kombinált módszert kell alkalmaznia. Cikkünkben részletes segítséget nyújtunk a megosztás kivitelezéséhez, és bemutatunk egy Kúriai döntést is.
Iparűzési adó – jogszabályi háttér
Az iparűzési adóra vonatkozó szabályokat a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) határozza meg, amely tartalmazza a megosztási módszerek részletezését is. Az állandó jellegű iparűzési tevékenység az adott önkormányzat területén található székhelyen vagy telephelyen végzett tevékenységet jelenti. A székhely és a telephely mind adókötelezettséget keletkeztet. A Htv. definíciói szerint a székhely belföldi vállalkozásoknál a cég alapító okiratában, külföldi cégek magyarországi fióktelepénél pedig a cégjegyzékben megjelölt helyet jelenti. A telephely fogalma kiterjed minden olyan állandó üzleti helyre, ahol a vállalkozó részben vagy egészben iparűzési tevékenységet végez.
Telephely lehet egy gyár, üzem, műhely, raktár, bányák, erőművek, irodák, sőt, hasznosított ingatlan is. A Htv. telephely fogalma tágabb, mint a cégbíróságon bejegyzett telephelyé. Külföldön létesített telephely esetén is az adóalap részét képezi a külföldi tevékenység, azonban a külföldre eső részt nem szükséges adóztatni.
Ha egy vállalkozó több önkormányzat területén vagy külföldön végez iparűzési tevékenységet, az adóalapot a tevékenység jellegének megfelelően kell megosztani az érintett önkormányzatok között. A Htv. rögzíti, hogy 100 millió forint alatti adóalap esetén választható a személyi jellegű ráfordítással, az eszközértékkel arányos megosztás, vagy a kombinált megosztási módszer. Ha az adóalap meghaladja ezt az összeget, kötelező a kombinált módszer alkalmazása.
A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás
Ebben az esetben az adóalap megosztása a székhely és telephelyek szerinti települések között a személyi jellegű ráfordítások arányában történik. Személyi jellegű ráfordításnak minősül minden, a számvitelről szóló törvényben így meghatározott ráfordítás, valamint a társasági adóról és a személyi jövedelemadóról szóló törvények szerint elszámolható költségek. Az ügyvezető(k) utáni személyi jellegű ráfordítás legalább 10%-át a székhely szerinti településhez kell sorolni, és ha az ügyvezetőre nem keletkezik személyi jellegű ráfordítás, 500 ezer forintot kell figyelembe venni a megosztáskor.
A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás során minden településen a ráfordításokat összesíteni kell, majd ezek arányában kell az adóalapot megosztani. A százalékos arányt hat tizedes jegy pontossággal szükséges megállapítani.
A személyi jellegű egyéb kifizetések közé tartoznak a természetes személyek számára nem bérként, hanem egyéb jogcímen kifizetett összegek, valamint ezek után a vállalkozó által fizetett adók is. Bérjárulékok közé sorolható a szociális hozzájárulási adó és egyéb, személyi jellegű ráfordítások alapján megállapított összegek. A Tao. tv. és Szja. tv. szerint a költségek figyelembevétele alapján csak azok a költségek számítanak, amelyek a munkavállalókhoz kötődnek.
–
További cikkünk a témában: