A német állami gazdaságfejlesztési ügynökség, a Germany Trade & Invest (GTAI) előrejelzése szerint Németország 2025-ben rekord, 87 milliárd eurós kereskedelmi hiányt halmoz fel Kínával szemben. Ez még a 2022-es, valamivel 84 milliárd euró feletti negatív rekordot is túlszárnyalja.

A hiány azt jelenti, hogy a Németországba érkező kínai import értéke jóval meghaladja a Kínába irányuló német exportot – a különbség az, ami most 87 milliárd euró környékére kúszik. A GTAI kifejezetten Németország számára kedvezőtlen egyensúlytalanságról beszél.

Kína újra Németország legnagyobb kereskedelmi partnere

A GTAI szerint a hiány egyik oka, hogy a kereskedelmi átrendeződések hatására Kína ismét Németország legnagyobb kereskedelmi partnere lett 2025 első nyolc hónapjában. Korábban az Egyesült Államok vette át ezt a pozíciót, de a mostani számok alapján Kína visszaelőzött.

A háttérben több tényező fut egyszerre:

• az amerikai–kínai feszültségek miatt Washington új vámokat vezetett be,

• emiatt számos kínai termék más piacokra, köztük Németországba terelődik,

• közben a német gazdaság gyengélkedése miatt visszaesett a kereslet a kínai piacon a német termékek iránt.

Kína egyre kevésbé veszi a német árut

A számítások szerint a német export Kínába több mint 11%-kal eshet az idei évben. A GTAI vezető szakértője arra figyelmeztet, hogy „Kína csúszik lefelé, mint vevőpiac”: míg korábban az Egyesült Államok után a második legfontosabb célpiac volt, idén már csak a hatodik helyre szorulhat vissza, például Olaszország mögé.

Ezzel szemben a Kínából érkező import bővül, és egyre több kínai áru érkezik a német piacra – részben éppen azért, mert az amerikai vámok miatt a kínai exportőrök más, nagy felvevőpiacokat keresnek. A kínai statisztikák szerint 2025 első három negyedévében jelentősen zuhant a kínai export az Egyesült Államokba, miközben két számjegyű növekedést mutat Németország felé.

Német „de-risking”: csökkentenék a függést, de közben nő a hiány

A német politika közben évek óta arról beszél, hogy csökkenteni kell a függést Kínától, főleg stratégiai területeken – chipeknél, ritkaföldfémeknél, akkumulátoroknál, kritikus nyersanyagoknál. A kormány hivatalos Kína-stratégiája a „de-risking”, vagyis a kockázatok mérséklése, nem a teljes „decoupling”, azaz szétválás.

A mostani számok viszont azt mutatják, hogy a gyakorlat lassabban változik, mint a politikai kommunikáció:

• a német cégek továbbra is erősen támaszkodnak a kínai beszállítókra,

• a hazai ipar – különösen az autóipar és a gépgyártás – sok területen nehezen tud rövid távon alternatív forrásra átállni,

• a kereskedelmi feszültségek (amerikai vámok, geopolitikai bizonytalanság) inkább a kínai export átterelődését okozzák Európába, mintsem a kitettség érdemi csökkenését.

A politikai feszültségre utal az is, hogy a német külügyminiszter a közelmúltban rövid határidővel lemondott egy tervezett kínai látogatást, ami a két ország közötti viszony hűvösebbé válását jelzi.

Mit üzen ez az EU-nak és a vállalatoknak?

A német–kínai rekordhiány nem csak kétoldalú ügy, hanem európai sztori is:

• Németország az EU legnagyobb gazdasága, így a Kínával szembeni német mérlegromlás az egész uniós külkereskedelmi képre hat,

• a kínai importáradat nyomást helyez az európai iparra, főleg az elektromos autók, akkumulátorok, napelemek piacán,

• közben az európai cégek számára egyre fontosabb kérdés, hogy merre diverzifikáljanak – India, Délkelet-Ázsia, Latin-Amerika felé.

A mostani előrejelzés jól látható jelzés: a „de-risking” szlogenből fokozatosan konkrét lépésekre kell váltani, különben az EU – Németországon keresztül – még inkább beleragad a kínai importtól függő modellbe.